Mintapinty

Molnár Erzsébet később Márkus Sándorné (negyvenes születésű sovány és fehér – erzsébeti polgárlány- vidéki párttitkárné- nyugalmazott múzeumigazgató- méltómama) – élete végig pereg a szeme előtt, feltépve a régi sebeket, sérelmeket, születésétől a rendszerváltozáson át napjainkig. Ez a mindent túlélő asszony kellő öniróniával mutat tükröt a környezetében élő embertípusokról, családjáról, kellemes és kellemetlen élethelyzetekről.
Méltán érezhetjük, hogy ez velünk is megtörtént, vagy megtörténhetett volna.
„emlékbeszéd? lékbeszéd meglékelem a sok hazugságot”

„A Mintapintyben nem Zsóka hiteles élettörténetét ábrázoljuk, hanem a Zsóka általi emlékezés folyamatát. Hogy miképpen okoz konfliktust, zavartságot egy emberben az emlékezés sokfélesége, a pers¬pektívák közötti ingadozás, és hogy hogyan próbálja meg a történések átírásával tragikus hősként újra alkotni a maga személyiségét.” (Kovács Viktor és Dominik)